.:Naplók:.

2011. augusztus 13., szombat, 00:34

Ahhoz képest, hogy olyan felfoghatatlanul hatalmas az Univerzum, hogy a méretén való puszta gondolkodás közben is minden egyes agysejtednek veszélyességi pótlékot kellene kapnia, vagy - hogy ne boruljunk meg rögtön az elején -, vegyük csak a Naprendszert, vagy nem is, vegyük a Földet, az már megfogható, de még szintén kibeszélhetetlenül nagy, rettenetes nagy, szóval ehhez képest egészen elképesztő, hogy hányszor múlik az ember élete néhány méteren.

Igazából a vulkánkitörésen, a pólusváltáson és a japán energiatermelésen kívül gyakorlatilag bármit túl tudsz élni azáltal, hogy a megfelelő pillanatban 5-6 méterrel arrébb teleportálod magadat. Gondolj arra, hogy Drezda bombázásakor a föld felszíne üveggé olvadt a gyújtóbombák okozta forróságtól, és ezt Vonnegut túlélte, mert néhány méterrel a föld alatt tartózkodott Drezda alatt. Ugyanennyi távolságot kellene arrébb mozdulnod ahhoz is, hogy a drogbáró lakásából, a rendőrkapitányságról vagy az elásós uzsorás autójából eltüntesd magad. A börtön fala sem vastagabb néhány méternél.

Ez az egész gondolatsor akkor jutott eszembe, amikor azt a jól felismerhető zümmögő hangot hallottam, amivel a tű szúrja át percenként ezerszer az ember bőrét. Benéztem a sötét helységbe, és láttam, hogy ül bent valaki.

Ez az, amit tényleg nehéz megértenem, mert azt gondolnám, hogy azért a tetoválószalonból viszonylag könnyű kijutni. Például én, ha arra eszmélnék, hogy egy berregő tű közeledik a bőröm felé, és látnám, hogy nem vagyok leszíjazva, gondolkodás nélkül felpattannék, kirohannék, és ehhez se teleportálni nem szükséges, sem távolkeleti küzdősportot nem kell tanulnom. Ha le lennék szíjazva, azt már tekinthetjük nehezítő körülménynek, de még mindig lehet ütni, rúgkapálni, ordítani, harapni, segítséget hívni vagy letépni magadról a láncot, és elpusztítani mindenkit, aki részt kívánt venni a tetoválásodban, és ha ez sem megoldható, akkor még mindig lehet nemes egyszerűséggel közölni szépen, hogy te ezért egy fillért nem fizetsz. Arra is jó eséllyel abbahagyják.

Tény, hogy mégis sokan vannak olyanok, akik nem jutnak ki időben a tetoválószalonból. De még így is hamarabb kijöhetnek, mint ha például a börtönben ülnének. Pedig mindkét helyről ki lehet jutni akkor, ha képes vagy 5-6 méterrel arrébb kerülni (a megelelő pillanatban, akár falon át).

Végülis a börtön olyan tetoválószalon, ahol a mű elkészülte után nem mehetsz azonnal haza, hogy megmutasd anyádnak, mit tettél magaddal. Várnod kell, vagy neki kell bejönnie hozzád, hogy megnézhesse az új tetoválásodat.

A másik fontos különbség, hogy azért olyanról már lehetett hallani, hogy valaki kiszabadul a börtönből, kimegy az erdőbe, és kiás egy ládikót, ami tele van pénzzel. Ugyanezt tetoválószalonnal még nem hallottam. Persze, nem zárható ki teljesen, hogy van ilyen, de azért, ha mindent összevetek, a kettő közül a tetoválószalonba való bejutáshoz kell kevesebb ész. És mondjuk 16 évesen még ki lehet magyarázni a tetkót, mert annyi idős korában az ember úgyse nagyon tud bankot rabolni, de amikor 30 körüli ismerősöd kezd el gondolkodni a tetováláson, akkor te is elkezdhetsz gondolkodni valamin.

De nem is erről akartam beszélni, hanem arról a bizonyos néhány meterről, amivel a közlekedési balesetek és egyéb szörnyűségek 99.9%-a elkerülhető lenne.

Vajon ki ne adná oda a havi fizetése többszörösét azért, hogy visszacsináljon valamit, ami vele vagy egy közeli hozzátartozójával történt? Ki ne adna 5-10 millió forintot, ha te ezért cserébe vissza tudod hozni az életbe a gyermekét?

Pont ez a lényege az általam elképzelt üzleti vállalkozásnak.

A vállalkozás az időutazásra épül.

Az üzletmenet úgy néz ki, hogy megnézed, hogy ki halt meg a héten közlekedési balesetben. Kiválasztod közülük a gazdagokat (mert az időgépbe drága az áram), megkeresed őket, és bemutatod nekik a működő időgépedet. Végül közlöd, hogy X összegért megmented a szeretett hozzátartozót, aki épp a múlt héten offolt az élők sorából.

Ki ne fizetne ezért boldogan? Azért, hogy visszakapjon valakit? Vagy saját magát? Vagy valamijét, ami fontos?

A hangsúly a vissza szón van.

Igen ám, de hogyan fest mindez a gyakorlatban? Az egyszerűség kedvéért az időutazós paradoxokonat ugorjuk át, és állapodjunk meg abban, hogy: 1. Te akármit teszel, emlékezni fogsz a múltra, amit megváltoztattál, 2. Be tudod mutatni az időgépet, látják, hogy igazi és hogy működik, 3. Valamiért nem tudják elvenni tőled.

Szóval megnézed valakinek a balesetét, aztán visszamész az időben, és közlöd vele, vagy mondjuk az apjával, hogy az illető meg fog halni, de ha adnak neked egy kis pénzt, akkor elárulod, hogyan kerülheti el.

Szerinted bemondásra adni fognak?

Nyilván azt fogják gondolni, hogy zsarolás.

Tehát felveszed a balesetet kamerával, visszaviszed az időben a felvételt, bemutatod. Bemutatod az időgépet is, hogy elhiggyék, hogy nem trükkfelvétel. És kéred a pénzt.

Szerinted így nem fogják zsarolásnak érezni?

Te nem fogod közben zsarolónak érezni magad?

Nagy valószínűséggel de. Pénzt kérsz azért, hogy valaki ne haljon meg, de nem azért, mert orvos vagy, hanem mert láttad, hogy mi történt vele, és elmondod, hogy ne tegye. De nem jószándékból mented meg, hanem pénzért, sőt, direkt azért mentél oda a balesethez.

És biztos lenne, aki fizetne érte, de hogy hálás nem lenne szinte senki, abban biztos vagyok.

Most képzeld el, hogy ugyanezt csinálod ingyen. Simán csak megmented az embereket, semmi üzlet. Így már nem fognak zsarolónak érezni. De vajon azt gondolják majd, hogy megmentetted őket, a szó valódi értelmében?

Gondolj bele, hogy megjelenik valaki veled szemben, közli veled, hogy most ne menj át azon a zebrán, és mutat egy videót arról, hogy nem érnél át.

Vagy azt mondaná, hogy azt az egy szálat már ne szívd el, és akkor megmaradsz, és közben mutatna egy képet az öt évvel későbbi tüdődről.

Biztos vagyok abban, hogy ha hallgatnál is rá, nem ugyanazt éreznéd, mint ha utólag jönne oda, hogy valami szörnyűséget segítsen meg nem történtté tenni. Visszaadni valakit vagy valamit, amit elvesztettél. A két érzést - a megelőzésnél, illetve a meg nem történtté tevésnél jelentkezőt - össze sem lehetne hasonlítani egymással.

Van olyan ember, aki ilyen helyzetben többé-kevésbé megértené, hogy az életét mentetted meg. Főleg az, akit korábban már ütött el majdnem autó, úgy, hogy 1-2 centin múlott csak. Vagy már törént vele valami komoly trauma, amit túlélt.

De a nagy többség pár hét után azt gondolná, hogy: "Na, de csak nem ütött el. És ki tudja, mi lett volna, ha. És különben is."

A helyzet az, hogy naponta több tucat, esetleg több száz szörnyű dolog nem történik meg velünk, és ezek nagy részükről nem tudunk. És amiről tudomást szerzünk véletlenül (mert pont elénk esik le a tizedikről egy vödör, tele betonnal), arra büszkék vagyunk, hogy megúsztuk. És szerencsések. És megyünk tovább.

És valószínűleg pont azért kell a gondviselésnek néha megengednie, hogy a rossz dolgok megtörténjenek. Hogy fel tudjuk mérni, milyen jó, amikor nem történnek meg.

Mert csak azt vagyunk képesek megérteni, amit átélünk. Csak utólag.

Már aki.

Ha szeretnéd megérteni, miért van az, hogy egyes emberekkel hosszú távon sokkal több rossz történik, másokkal érezhetően kevesebb, akkor gondold tovább a fentieket.

És biztos vagyok abban, hogy ha konstruktívan állsz hozzá, és következetesen gondolod végig, amit leírtam, akkor nem arra a következtetésre fogsz jutni, hogy sürgősen magadra kell tetováltatnod egy karma-jelet.

Lehet barátkozni a gondviseléssel.

Én szóltam.

2011. július 28., csütörtök, 23:12

- Elárulod végre, milyen számon érlek el?
- Persze, küldöm az újat. Mentsd el... Neked meg milyen telefonod lett?
- Bedöglött az iPhone-om.
- Én mondtam. Én mondtam, hogy ne. Itt ez a Milestone 2, kihúzod a billentyűit, és lehet nyomkodni este, ha nem jön át a palid. Androidos, az interneten tárolja a számaidat. Gondolom, az iPhone-ból archiváltad a telefonykönyvet.
- Persze, kézzel, a kis noteszkámba. A felét. A másik felében voltak a fontosak.
- Mondtam.
- Nézd, ezt az iPhone-t húszezerért vettem. Annyit is ér.
- Mind annyit ér.
- De elvittem a legjobb szervízbe, a Mammutba, ott majd megjavítják.
- Igen?
- Az a legjobb szervíz. Ott már háromszor feltámadt.
- Normális vagy? A Mammutba viszed? De hát a Mammut az kihalt. Miért nem rakod be mamutostól együtt egy dinoszauruszba? Hárman együtt tuti végleg eltűnnek a föld színéről.
- Kösz.
- De most gondolj bele. Ötmillió év múlva ásnak a robotok, és megtalálják a dinoszauruszban és a mamutban az iPhone-odat, és felkiáltanak: "Odanézz, végre egy lelet! Egysejtű!"
- Kövület. Gondolod, hogy az emberek addigra eltűnnek?
- "Igen, egysejtű, de ez a faj azonnal kipusztult. Evolúciós zsákutca volt" - feleli a másik robot. Persze, hogy ki fogunk halni, vesszük az iPhone-t, megérettünk rá.

2011. július 4., hétfő, 15:21

- Az összes képen te vagy a legszebb.
- Tényleg?
- Igen.
- Nem csak azért mondod, hogy örüljek?
- Efelől nyugodt lehetsz. Ha nem te lennél rajtuk a legszebb, most akkor is pontosan ugyanezt mondanám. Ugyanezzel a meggyőződéssel. Csak akkor nem neked.

2011. július 1., péntek, 23:37

Tíz emberből kilenc a lelke mélyén szeretne milliomos lenni. Azon gondolkodni, mire költse a milliókat, melyik tenger partján szürcsölje a koktélt, kiket vigyen fel a yachtjára, és utána közülük kit lökjön a cápák közé.

Vagy csak egyszerűen soha többé ne kelljen dolgoznia.

A maradék tíz százalék vagy tényleg nem akar milliomos lenni, vagy már milliomos.

Őket most hagyjuk szépen békén.

Tehát kilencven százalék milliomos akar, vagy akart lenni. Sokuk letagadja, néhányuk nem, de körülbelül ennyi az arány.

Vagyis az embertársaink kilencven százalékának az élete egzisztenciális értelemben, a vágyaihoz képest totális kudarc.

Mindez azért érdekes, mert a fentiek alapján csupa olyan tanácsot kellene hallanod az életben: "Szívesen beleszólnék abba, hogyan tanulj, mit tanulj, hogyan dolgozz, de nem tehetem, mert a magam életében totális kudarcot vallottam". Értsd: "Nem lettem az, ami igazán szerettem volna lenni (milliomos). Tehát ahogy én csinálom, az tuti nem jó, így nem adhatok tanácsot sem neked, legfeljebb annyit, hogy ne úgy csináld, ahogy én."

Valami egészen megmagyarázhatatlan okból mégsem ezt hallgatod. Hanem azt, hogy "csináld így, csináld úgy, nagyon szomorú vagyok, hogy nem hallgatsz rám, hogy képzeled, hogy te akarod eldönteni", és így tovább.

Ne hallgass rájuk.

Sőt, gondold végig, hogy milyen ember lehet, aki olyan tanácsot ad neked, ami egész biztosan és bizonyítottan rossz.

Számos egyéb kiváló döntés mellett életem legjobb döntései között szerepel, hogy nem vettem fel deviza alapú lakáshitelt negyven évre, és az egyetemi baromkodás helyett elmentem dolgozni a magam uraként.

Hadd ne meséljem el, milyen tiltakozást és bánatot váltott ki a környezetemben ez a két választás. És vajon, ki tiltakozott legfőképp?

Próbáld egyszer átérezni annak az abszurditását, hogy az az ember meri állítani magáról, hogy jót akar neked, aki tevőlegesen részt vett abban, hogy erre a világra megszüless.

Na ugye.

Szóval csak bátran. Tízből kilencnél csak jobb lehetsz.

2011. június 6., hétfő, 20:45

- Képzeld, a szokásos délutáni periódusosrendszer-olvasgatásom közben megakadt a szemem a héliumon. Vagyis azon, hogy milyen érdekes neve van. A Helios a Napot jelenti. Ebben szinte biztos vagyok. Ott van például a Helia-D. Mondjuk az pont fekete. De gyerekkoromban a Nappal reklámozták. Azt hiszem. A D az meg a D vitamin, az is a Napból jön. És a heliocentrikus világkép volt a napközpontú. Tehát a hélium a Napról kapta a nevét, ami nagyon helyénvaló, mert tele van vele a Nap. Csak azt nem értem, hogy régen, amikor az elemeknek adták a nevet, honnan tudták, hogy mi van a Napban?
- Dehogy tudták. Az ufók mondták el.
- Muszáj azonnal kimondanod?

2011. május 27., péntek, 23:38

Telefon:

- Istenem! Ezt nem hiszem el. Struccok! Rengeteg strucc.
- Hol?
- Az autópálya mellett.
- Látod, én mondtam neked, hogy Magyarország strucc-nagyhatalom. Vagyis emu. Olyan, mint a strucc, csak viccesebb feje van. Hányat látsz?
- Nagyon sokat.
- Egyszer megkóstolnám.
- Soha! Várj... ezek nem is struccok.
- Mondom, emu.
- Ezek szarvasmarhák.
- Mi van?
- Szarvasmarhák.
- Aha. Tényleg könnyű összetéveszteni.
- Ne röhögj.
- Egyszer David Attenborough is elnézést kért egy sorozatért, amit véletlenül tehenekről forgattak struccok helyett. Bárkivel előfordul.
- Hagyjál.
- Oké. Tisztázzuk: soha többé nem szeretném hallani, hogy szidod a pestieket. A nagy vidéki. Struccnak nézi a tehenet.
- Odaállt az oszlop mellé. Olyan volt, mint egy strucc. Az oszlop volt a nyaka és a feje. A fekete foltos meg a teste.
- Aha. Az előbb azt mondtad, hogy rengeteg struccot látsz.
- Mind odaállt. Sok oszlop van.

2011. május 27., péntek, 23:37

- Nem fogod elhinni, mennyiért akarták váltani az eurót.
- 240.
- Honnan tudod?
- Telepátia.
- De ez normális? Komolyan azt hitte, hogy ennyiért odaadom?
- Nem tudom.
- De pórul járt, mert volt nálam dollár. És tudod, mennyiért váltottam?
- Nem.
- 185.
- Hm.
- Eladási áron váltottam! Annyira jó bolt volt. 185. Még jó, hogy volt nálam dollár is, nem csak euró. Mekkora profi vagyok!
- Igen. Ennél már csak akkor lennél nagyobb profi, ha forint is lett volna nálad.

2011. május 23., hétfő, 23:34

*** SPOILER (tudod, ez az a figyelmeztetés, hogy el fogom árulni, mi történik a filmben) ***

A Thor messze nem annyira borzasztó, mint azt az ember elvárná. Nő ugyan nincs benne, van viszont Viking Jézus vs. Hitler Avatar.

(Isten a Földre küldi egyszülött fiát, a másik meg titokban kék, tehát ki akarja irtani a kékeket.)

Mozikedvelő számára jó-átlagos film. Látens melegek, apa- és képregénykomplexusban szenvedők számára erősen ajánlott darab.

7 / 10

(Ui: egyébként imádom az ilyen feltámadós történeteket. Hatnak rám. Beleélem magam. És rengeteget fejlődött a műfaj az elmúlt években. Például régen, amikor a Bibliát, vagy a Dallast írták, még nem tudták, hogy az az igazi katarzis, ha a főhős a feltámadása utáni percben puszta kézzel agyonveri a gyilkosát. Szerencsére a Matrixban és a Thorban már így írták meg. És, bizony mondom, így igencsak nagyobb lesz a flash.)

2011. május 23., hétfő, 23:32

Állítólag az elmúlt 50-100 év legnagyobb vulkánkitörése készül Izlandon: [link]

Teljesen feleslegesen.

Bármennyire erőlködnek is az izlandiak, az ország bank- és vulkánrendszere az elkövetkező egy millió évben egészen biztosan nem lesz képes nagyobb katasztrófát produkálni, mint amekkora Björk.

2011. május 14., szombat, 01:57

A Világ Teremtőjének utánzására tett szánalmas kudarcsorozat fontos állomása, amikor éjjel kettőkor a jobb kezedben fogkefével, a bal kezedben egy kétdimenziós műanyaglappal a fürdőszobatükör előtt állva lázasan próbálod a semmit fogkrémmé alakítani.

2011. április 21., csütörtök, 19:57

- Megyek, mert zavarlak az evésben.
- Késő. Elkezdtünk beszélgetni, ilyenkor már úgysem gondolkodom értelmes dolgokon. Maradj csak. Mi újság?
- Azt hiszem, depressziós vagyok.
- Komolyan?
- Nézz rám.
- Örülj neki.
- Miért örüljek?
- Csak az nem lesz depressziós, aki semmit nem érzékel a környező világból. A depresszió a fogékonyság jele. Arra utal, hogy van lelked. Ez igazán jó hír.
- Annyira jó, hogy tudod, min gondolkodtam tegnap? Hogy leiszom magam, beülök az autóba, és nekimegyek valaminek. Erre mit mondasz?
- Tölgyfát válassz. Vastag, rugalmas törzse van. Túl fogja élni. Nehogy nekem magaddal vigyél egy szép, egészséges fenyőt.
- Kösz.
- A gyerekek biztos örülni fognak. Az apjuk kijött már a börtönből? Azt azért megvárhatnád. Vagy még sok idő? Na jó, tudom én, ha menni kell, hát menni kell.
- Egyéb javaslat?
- Orbáncfű. Nem olyan erős, mint a tölgy, nem is kell nekimenned. Bemész a bioboltba, és veszel. Nehogy nekem filtereset válassz. Nagy csomagot vegyél, barna zacskóban. Naponta kétszer főzz belőle erős teát, és idd meg.
- Használ?
- Kinek mennyire. Ördögűzésre is használták régen. Egy ismerősöm szerint majdnem olyan jó, mint a Prozac, leszámítva a fényérzékenységet. Arra vigyázz, hogy ne hagyd abba egy hét után, csak mert nem használ. Ezek két hét után kezdenek hatni. Addig normális, hogy nem hat, ezért igyad szépen tovább. A türelmetlenség miatt rengeteg, egyébként kiváló gyógyszer végzi a kukában. És rengeteg, kevésbé kiváló ember.
- Tablettában nem árulják? Félek, nem fogom megfőzni.
- Van tablettában is. Ott a gyógyszertár, vegyél.
- Jó, majd holnap.
- Ma vedd meg.
- Mindjárt jön a főnök, nem mehetek ki.
- Adjál pénzt.

- Tessék. Itt a visszajáró is.
- Köszönöm szépen. Tényleg hatni fog?
- Persze.
- És, ugye, nem leszek tőle függő?
- Csak nem.
- Bevehetem most?
- Azért hoztam. Most azonnal vedd be. Annyival is előbb telik le a két hét.
- Jó.
- Arra nagyon ügyelj, hogy tartsd be, ami a dobozon és a használati útmutatásban szerepel.
- Éspedig?
- Hogy az első időszakban ne hallgass Máté Pétert.
- Tényleg ez van ráírva?
- Persze. Most élsz...
- Ne.
- ...most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád...
- ... megbosszulja önmagát.
- Megy ez. Na, ez az, amit nem szabad.
- Hagyd már abba, mert elbőgöm magam. Ha azt hallod ma este a rádióban, hogy egy családanya a Dunaparton végzett önmagával, jusson eszedbe, mit mondtál.
- Nem hallgatok rádiót.
- Most beleraktad a fejembe ezt a dalt. Igazán örülök.
- Nem véletlen mondtam, hogy ne hallgasd. Az Elmegyek-et se. Attól nemrég egy tűzöltó nyírta ki magát. Elmegyek, elmegyek...
- Fejezd be.
- Különben Máté Péter jól tette, hogy öngyilkos lett.
- Nem szívroham végzett vele?
- Persze, az. Szóval, nem lenne hiteles, ha nem nyírja ki önmagát. Félre ne érts, eszemben sincs azt mondani, hogy azért tette, hogy hiteles legyen. Egyszerűen csak azokat a dalokat nem lehet őszintén elénekelni úgy, hogy utána nem végzel magaddal. Ő őszintén énekelt. És mennyi mindent értett...
- Hagyd abba.
- Nyugodj már meg. Tavasz van. Süt a nap. Jó idő van. Itt mászkál ez a sok vidám ember.
- Kösz.
- Néha azon gondolkodom, ahogy nézem őket, mennek erre, mennek arra, hogy végülis mindegyikük pontosan tudja, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül meg fog halni. Nem is olyan nagyon soká. Nincs menekvés.
- Figyelj, én tényleg nem bírom most ezt.
- A lényeg az, hogy mindannyian a temetőbe tartanak, hosszabb-rövidebb kerülővel. Nem értem, mire ez a nagy lelkesedés. Minek egyáltalán elindulni másfelé? Mit nevetgélnek? Van ennek valami értelme? Otthon, szép csendben, fájdalom nélkül elszenderedni mennyivel praktikusabb.
- Ideadnád azt a kést?
- Még eszem vele. Igazából csak egyetlen egy generációnak kellene átgondolnia ezt őszintén. És egy nagy, utolsó szívességet tenni az emberiségnek. Véget érne minden szenvedés. Na, mennem kell. Napi 1 tabletta, ne felejtsd el. És az első két hét alatt ne gondolkozz ilyen hülyeségeken. Süt a nap. Jó legyél.

2011. április 17., vasárnap, 20:44

- Nézd, milyen kis pók mászkál a nagy pók hálójában.
- Mit keres ott?
- Nem tudom. Lehet, hogy eltévedt. Vagy lopni akar. Az is elképzelhető, hogy udvarol.
- Mi van? Egy tízszer nagyobb póknak?
- Nem tudhatod. A hím lehet sokkal kisebb a nősténynél. Ízeltlábúéknál általában kisebb. Persze, az se szerencsés, ha nagyon apró, mert akkor a nőstény nem lakik vele jól.
- Meg fogja enni?
- Lehetséges. Ezer millió pókfaj él a földön. Ha 40-50 évet szentelsz az életedből arra, hogy az egyiket tanulmányozd, és írsz róla könyvet meg minden, akkor sem fogod igazán érteni. Szinte semmit nem tudunk az egyes állatfajokról. Régen akadt, aki rászánta az életét arra, hogy egy-egy fajt megfigyeljen. Ma ilyen munkából zsíroskenyérre se tellene. Idehaza biztos nem.
- Erről a pókról biztos van könyv. Itt lakik a házban.
- Majd megkérdezem Marika nénit.
- És ha végignézzük?
- Amennyiben a nagy még a szex előtt megeszi a kicsit, sose fogod megtudni, hogy egy fajba tartoznak-e. Lehet, hogy igen, csak nem jöttek be egymásnak.
- A mintájuk ugyanolyan.
- Miután szerinted ez keresztespók, a minta témát inkább hagyjuk.
- Nézd, integetnek egymásnak.
- Rángatják a hálót.
- Miért?
- Chatelnek. A háló chatelésre való.
- Persze.
- Tényleg kommunikálnak. Nézd, mióta rángatják a hálót egymástól néhány centire. Ha a nagy azt hinné a kicsiről, hogy élelem, már rég ráugrott volna. Ha félne tőle, elbújna. Amennyiben egyformán rángatják a hálót, mehet a szex. A végén így is-úgy is a fiúból lesz a vacsora.
- Ne! Ugye, nem fogja bántani a nagy a kicsit?
- Nem, dehogy.
- Biztos?
- Persze. Legfeljebb segít neki átlépni a reinkarnációs lépcső egyik nehéz fokát.

2011. április 14., csütörtök, 12:35

Szeretném elmondani, hogy egy év leforgása alatt nem a Károly körutat újítjuk fel, nem is a Március 15. teret, hanem a Nemzetközi Űrállomást.

2011. április 6., szerda, 18:18

Vicc, 1980.:

- Hogy hívnak, kislány?
- Eszter.
- Mi van a kosaradban?
- Gomba.
- És hová mégy?
- Esztergomba.





Vicc, 2012. Budapest:

- Na hello! Végre felvetted a telefont. Hol vagy?
- Elvis Presley.
- Már kint állsz a téren? Elinduljak érted? Vagy küldjek inkább taxit?
- Elvis Presley.

2011. április 6., szerda, 18:16

Fukushima I.: Egy atomerőmű gondolatai az emo-ról.



(A sikersorozat első kötete hamarosan mérhető!)

2011. március 11., péntek, 05:36

Illusztráció: [link]

A legelső jelenetben a Nőt jól megvarázsolja az Ördög. Nagyjából úgy, ahogyan az a bolygón élő hétmilliárd ember képzeletében napról napra lejátszódik, mégpedig azért, mert valamelyik felmenő bonobónkat egyszer megerőszakolta egy csimpánz. Tudniillik a bonobó intelligens és békés társadalmi életet él, szemben a kannibál, szadista, agresszív csimpánzzal, mellesleg a férfiakban a sztresszhelyzetekben felszabaduló hormonok aránya - és az abból következő viselkedés, támadás vagy védekezés - egyenes összefüggésben áll azzal, hogy az adott egyén a génjei között mennyi a csimpánz és mennyi a bonobó örökséget hordoz.

Ennek a korai vérfrissítésnek köszönhetjük az izgalmas történelmünket, és azt, hogy a Biblia nem csupa tréfás és ártatlan történetek gyűjteménye, és hogy nem egy, hanem tíz parancsolat kapott benne helyet, és egyik se úgy hangzik, hogy néha azért rosszalkodjatok is, mondá az Úr.

A szexualitáshoz társuló agresszió egyik velejárója, hogy a nő alapvetően mazochista. A harmónia kulcsa ez. Szadista férfi, mazochista nő - kész sikertörténet, nyilván ezért szaporodtunk el ennyire a bolyón. Van, aki tagadja mindezt, de attól még igaz, és a félreértések elkerülése végett szólok: nem állítom, hogy nem maga a Jóisten intézte így.

Csak szeretném a tényeket leszögezni.

Például abban az ártatlan mondatban, amikor az egyik óvodás azt mondja a másiknak, hogy az én apukám erősebb, benne van minden, amit még rólunk tudni kell: "és jól megveri a te apukádat, és utána még ott van az anyukád, na azzal is csinál majd valamit." Persze, az óvodás nem gondolja ezt egészen végig, a teljes megértéshez kell még néhány év, és hát ne felejtsük el, hogy ott van az iskola, amelynek egyetlen célja szétzúzni mindenféle értelmes gondolati folyamot az emberi agyban, úgyhogy mire az illető rájön, hogy valójában mit beszél, többnyire már jómaga is apukává változott.

Tehát a férfi-nő-agresszió vonal a csimpánzzal magyarázható. De vajon mi lehet az oka annak, hogy a szülő is halálra szekálja a gyerekét?

Az okos szülő egyébként nem maga végzi ezt a munkát, hiszen annyi kézenfekvő lehetőség adott, például el lehet küldeni a csemetét a balettbe ugrálni. Ott biztosan és végleg padlóra kerül a gyerek, aztán elég esténként egyszer-kétszer csúnyán ránézni vagy hozzá szólni, és saját kezűleg úgy kicsinálja magát, hogy húsz Csernus se bírja összerakni többé.

A szülő-gyerek agresszió kérdésére nem kaptam választ. A Fekete Hattyú nem is ezért jó film, hanem mert egy helyett kettő Natalie Portman szerepel benne. Úgy félóra után jutott eszembe egy történet, amikor egy Bécsbe szakadt hazánkfia látva, hogy a moziban Jancsót vetítenek, és a cím alapján az valami osztrák uralkodóról szól, elvitte rá a külföldi barátait, és utána nem győzött magyarázkodni, mert negyedóra után kiderült, hogy amit néznek, az szoftpornó. Én is úgy ültem be a Black Swanra, hogy nem tudtam, hogy Aronofsky rendezte, aztán azon kaptam magam, hogy dupla Portmanes szoftpornót nézek. Aronofskyról érdemes tudni, hogy Jancsót tartja a mesterének.

Ami a többit illeti, a magam részéről már kissé öreg vagyok ahhoz, hogy a hófehér ruhán átszivárgó, sötétvörös vért értelmezni próbáljam, és a feleslegesen kapcsolgatott világítástól sem érzem túl jól magam. Mondjuk amióta a Zongorista végén a romok között feküdt egy keresztre feszített Jézus, nagyjából azóta tudom, hogy az emberiségen már nem segít az elmebaj. A Fekete Hattyú leszaggatott kéz- és lábkörmei meg nyilván az előző filmből, a Birkózóból maradtak ott. Mint a széken a popcorn. Ez már csak ilyen.

Szerencsére van a filmnek nagyon komoly mondanivalója is. Kellett rajta gondolkodnom, de végül rájöttem. Arról szól, hogy vannak emberek, akik időben elköltöztek otthonról. Ezek az emberek néha elmennek a moziba, és beülnek egy filmre, amelynek a szereplői nem költöztek időben el. Az előbbi emberek elégedetten megállapítják, hogy mennyire okosan cselekedtek annakidején.

És tényleg.

Egyszer megkérdeztem egy Aronofsky-rajongót, hogy miért jó tehetetlen, saját életüket irányítani képtelen, áldozat-típusú emberekről szóló filmet nézni, és ő azt felelte, hogy azért, hogy lássa, hogy hogyan nem szabad élni. És milyen jó, hogy ő nem úgy él.

A film másik nagy tanulsága, hogy nem létezik a világon olyan szép tánc, amely a mell hiányáért kárpótol, de a balettet nem is ezért szeretjük, hanem a csimpánz géneink miatt, mert az nyilvánvaló, hogy a színpadon ugráló emberek nap mint nap gyilkolják magukat az előadásért, és a tudat, hogy mennyit szenvedtek és szenvednek minden egyes mozdulatért, na, az azért elég jó.

(Már akinek.)

7 / 10

2011. február 22., kedd, 08:19

- Ezt a tányért már nem merem kivinni. Ne haragudj.
- Ha most nem viszed ki, soha többé nem mered majd.
- Biztos megpróbáljam? Jól esik, hogy bátorítasz.
- Persze. Nyugodtan. Amíg a készlet tart.

2011. február 17., csütörtök, 06:42

Van két új kérdés az iskolára vonatkozóan (a Munka, pénz rovatban), a naplóban és a chaten immár automatikusan működnek a linkek, a chatszobák védve vannak a kilométeres "szavak" ellen.

Legyetek jók.

2011. február 12., szombat, 04:53

- És akkor Kodály leutazott vidékre népdalt gyűjteni, és felvette a gramofonjával, hogy az egyik ember a másikra mászik. Mert a népdal nagyrészt erről szól. Az iskolában nem is tanít senki népdalt. A valódi népdal nem fér bele az eszménybe. Szerintem azt a hármat, amit tanultunk, a városban költötték.
- Bizony, a többiben röpköd a f. és a b. és a ...
- Így van. És nem is írja körbe az eszközt és a cselekményt. Kemény szavak hangzanak el benne, amin egyébként nem csodálkozom. Mégis, miről lehetne még énekelni? Kukoricát fejtettem, babám, te meg bárcsak végre beraknád. Ennyi. A vidéki élet lényege.
- Ha néhány ember összegyűlik, előbb-utóbb ez a téma, kár gondolni mást.
- Igen. Illetve, azért nem mindig, mert van egy másik remek társalgási téma is vidéken: kik hol laknak.
- Az milyen?
- Én egy 4000 fős faluban nőttem fel. Falun rengeteg disznó él. A nagyapáméknál is lakott néhány. És amikor egyik-másik már nagyon elunta magát, rendezett magának egy jó kis disznóvágást. És persze meghívta rá a nagyapámat is. Az meg segített neki. Ebből is látszik, hogy Magyarország lélekben már a nyolcvanas években is liberális volt. Mindennapos eseménynek számított a passzív eutanázia. A saját szememmel láttam: mindig a nagyapám vitte a disznónak a kést. A nagyapám zavarbaejtően mély érzésű ember volt - akárcsak én -, nevet adott a disznónak, etette, játszott vele. Soha nem tudott volna ártani szegénynek. Nem is értem, hogyan bírta végignézni az eseményt. Vagy miért adta oda a kést. Nem láttam, miképp történt mindez, mert soha nem engedtek oda, csak amikor a disznó végzett magával, azután szóltak, hogy menjek segíteni, el kell tüntetni a hullát. Nem volt mese, nehogy kijöjjön a gyámhatóság, és kérdezősködjön, hogy mégis milyen tényezők szerencsétlen láncolata vezethetett ehhez a tragikus eseményhez. Miért döntött így az állat. Látta-e pszichológus. A nagyapám egyébként nagyon okos ember volt, nem is értettem, miért próbálja meg először elégetni a disznó holttestét. Mindig ezzel kezdte, hol szalmával, hol gázlánggal. Akartam szólni neki, hogy a disznó nehezen éghető anyagból van, de hát nálunk tisztelni kellett az idősebbet, kioktatásról szó sem lehetett. Miután mindenki belátta, hogy ez a disznó se ég el (ahogy azelőtt egyik se), bárhogy szúr rá a láng, inkább feldaraboltuk és ledaráltuk, hogy kisebbnek látsszék. Aztán a darabokat szétosztotta egymás között a család, mindenki elrejtett belőle néhány kolbászt vagy szalonnát. Többnyire a fagyasztóba, hogy ne legyen még büdösebb. Aztán amikor a következő disznó is végzett magával, és azt már nem volt hova tenni, jobb híján elkezdtük megenni az előzőt, hogy felszabaduljon a hely. Na, akkor végre tényleg eltűnt a nyom. Olyan kolbászt, ami abban az évben készült, soha nem ettem.
- Jézusom.
- És a ceremónia végén leültek a nagyszüleim az asztalhoz, meg az anyám és a nagynéném, és még az Irén néni, és a nagynéném férje. Apám nem, ő ebből kimaradt, mert Pesten nőtt fel, és sajnos emiatt ő nem tudta, hogy ki hol lakik. Szóval a többiek ették a hájas süteményt, itták rá a kristálycukorbort, és így beszélgettek:


"- Tudod, a Mari a tormavégről, aki hozzáment később a Juhász Tomihoz, na, annak a kertje végibe' laktak a Jánosék...
- A mozis János?
- Nem, dehogy, az a zsákutcába költözött az Erzsivel a temető mellől, mert a Kamarásnak kellett a föld a csirkékhez. Tudod, a kisebbik Kamarás, mert a nagyobb nem csirkézett akkor még. Na, ez a másik Juhász volt, a fagylaltos fia, aki a Kurucék mellett lakott, aztán a Lajos épített egy házat a Kerektótól nem messze, a Dénes Józskához, kiknek a dédszülei lejöttek tölgyes mellől, oszt elvette a Tóth Juli lányát, azok meg a fenyves mellett építettek azt a nagy házat a Dönciékkel, akik két utcával arrébb laktak.
- A Dönci ott lakott?
- Igen, onnan jártak be a városba tejért , mert a kisebbik fiú, a Jóska...
- Nem a Pityu?
- Nem, a Pityu az a középső, az Etelka a nagyobbik lány, és a Jóska a kisebbik fiú, akinek most a sógora lett a Oravecz Lajos, tudod, a patakvölgyből."


- Erről beszéltek órákon át. Hogy ki hol lakik, és régen hol lakott. Egy egész földhivatal-irattár lehetett a fejükben, és több ezer anyakönyv. Én csak azt nem értettem, hogy miért kell ezt újra és újra átbeszélni, mert az nem lehet, hogy két disznóvágás között ennyit költöztek az emberek, vagy ennyit házasodtak. Azt azért észrevettem volna. Bár a fene se tudta megjegyezni ezt a sok nevet. És az volt az érdekes, hogy egy idő után mindig elküldtek, hogy ez a felnőttek dolga, nem kell mindent hallanom.
- És akkor?
- És akkor azt hittem, hogy most jön a tuti, a nagy titok, meghallom végre azokat a dolgokat, amelyek miatt az egész beszélgetés elkezdődött, valami olyat, ami az ő világukban jelen van, és az enyémbe még nem fér bele.
- És?
- A nagy fenét. Elbújtam az ablak alá, a szobába, és csendben hallgatóztam, biztos, hogy nem láttak, és mégis, komolyan mondom, még órákon át beszéltek ugyanerről. Ki hol lakott és kivel élt. Szóval náluk ez volt a téma. Máshol még a népdal - ami nálunk nem ment -, hogy feküdj már rám, babám, egyem a szíved vagy azt. Úgyhogy nem kell semmit csodálkozni a valóságshow-n, sem a bulvárlapokon, és azzal jönni, hogy hová züllött a világ - ennél nagyobb marhaságot nem ismerek -, mert az ország népességének nagy része, még egy viszonylag értelmes családban is, mint a miénk volt, már generációkkal ezelőtt arról beszélt egymással, hogy ki hol lakott. Hogy hova költözött aztán. Hogy kit vett el. Semmi más információ: ember- és utcanevek. Néha egy-egy foglalkozás, csak azért, hogy a sok Kuruc közül tudd, kiről van épp szó. És különben is, ők neveltek fel minket. Attól lettünk olyanok, amilyenek. Nem a világtól.
- De nálatok nem beszéltek ilyenkor sem szexről, sem a nagy titkokról?
- Nem. Csak arról, hogy ki hol lakott. És tudod, mondok még valamit.
- Hallgatlak.
- Ez a társalgás mindig az ebédlőben zajlott. Az ebédlő ablaka az óltól néhány méterre volt. Ma már nem csodálkozom azon, hogy előbb-utóbb az összes malacunk öngyilkos lett.

2011. február 10., csütörtök, 04:51

- Szeretnék kérdezni tőled valamit.
- Igen?
- A Holdat mi takarja el?
- A felhő.
- Nem. Ez tegnapelőtt volt.
- Akkor a templom.
- Nem. Segíts már.
- Egy hülye turista.
- Valamelyik bolygó takarta el. Szerinted melyik lehetett?
- A Jupiter.
- Biztos?
- Persze. Az apró Jupiter meglehetősen gyakran kerül a Föld és a Hold közé, csak többnyire észrevétlen marad. Amúgy mennyit takart ki belőle?
- Úgy a felét.
- Akkor inkább az első három bolygó egyike lehetett.
- Melyik?
- Gyanítom, a Föld. Ezt nevezzük holdfogyatkozásnak. Valószínűleg nem teljes holdfogyatkozás volt. Részleges hold- és napfogyatkozás gyakrabban van, mint teljes, ezért ezeket nem mondja be a tévé, és nem utazik ide 5000 japán. Én már láttam vagy két részleges napfogyatkozást. Odanéztem, és pont fogyatkozott a Nap. Egy percre felálltam a teraszra, mert este volt, aztán mennem kellett vissza kapálni. Látod, ennyire nincs kiemelt csillagászati jelentősége a részleges fogyatkozásnak.
- Igazából azt szerettem volna kérdezni, hogy van-e értelme távcsövet venni. Látni vele valami érdekeset az égen a városból?
- A városból? Hogyne. Az égbolt leglátványosabb jelenségei tökéletesen megfigyelhetőek városból, egészen olcsó távcsővel, sőt, akár szabad szemmel is.
- Mik azok?
- Az amerikai űrsikló-robbanások.
- A kisfiam egészen odavan a bolygókért. Azért szeretnék távcsövet venni.
- Tényleg, vannak fent égitestek is. Komolyan érdeklődik?
- Igen, van ilyen bolygós képernyővédőnk, és mindig szól nekem, hogy: "anya, nézd!". Egyszerűen imádja őket.
- A bolygók, csillagok és galaxisok fő közös vonása, hogy ezerszer jobban megfigyelhetőek a képernyővédőn, mint az égen. Legalábbis földi távcsővel. Az viszont tény, hogy vidéken jobb a helyzet. Egyrészt sokkal tisztább az ég, másrészt ott a képernyővédő hátrányból indul, mert nem mindig van áram.
- Szóval vidékre kell menni?
- Néhány évvel ezelőtt Kapolcson jöttem rá, hogy a Tejút nem csak a Székely himnuszban létezik. És nem is a Nestlé gyártja. A Tejút nem kopott el olyan gyorsan, mint a szocializmus. Nem is olyan, mint a hó meg a szánkózás, hiszen ezeket csak a szüleink meséiből ismerjük, mert régen bezzeg mennyi hó esett. A Tejút nem halt ki a fecskefarkú pillangóval együtt. A Tejút, bizony, ott nyújtózkodik még mindig. Le kell utazni, hogy lásd. Vidéken ötvenszer annyi csillagot láthatsz az égen. Vegyél nyugodtan távcsövet, majd lementek. Csak ne plázában vedd, mert ott távcsövet nem árulnak. Igen, az ázsia center is plázának számít ilyen szempontból. Távcsövet a távcsőboltban veszünk. És csillagász távcsőből kétféle van.
- Igen?
- Van a tükrös, amivel inkább csillagokat érdemes nézni. Azt tudnod kell, hogy sok ember azt hiszi, hogy vesz egy távcsövet, és majd jól megnézi vele a csillagokat. A Napon és a Vegán kívül az összes csillag pontosan ugyanakkora a legjobb távcsőben, mint szabad szemmel: kiterjedés nélküli, fehér pont. Ha nagyobbnak látod, az azért van, mert rossz a szemed. Viszont a Föld forgása miatt az erős a távcsőben egy-egy csillag néhány pillanat alatt kimászik a látótérből. Ez azért elég izgalmas tud lenni. Áramlik az adrenalin. Főleg, ha az ember apja már alapból full ideges, mert leejtette a legdrágább objektívet a sötét mezőn a méteres fűbe. De valami megmagyarázhatatlan okból úgy emlékszik, hogy te ejtetted le. És amíg együtt kutattatok utána a fűben, te hagytad a fél órán át keresett, szabad szemmel láthatatlan csillagot kimászni a távcsőből.
- Akkor ilyet vegyek?
- Tükrös távcsővel fejjel lefelé látsz mindent. De némi gyakorlással képzeletben meg tudod majd fordítani a csillagokat. Úgy jó lesz.
- És a Holdat lehet nézni?
- Persze, lehet. Csak nem ilyenkor, hanem amikor keskeny. Most nem látsz semmi érdekeset rajta. Meg utána se látsz semmit egy ideig, ha távcsővel belenézel. A keskeny Holdon viszont akár szabad szemmel is látod a krátereket. Ha jó a szemed. Minél erősebb távcsővel nézed, annál nagyobbak lesznek a kráterek. Persze, ennek is ára van: a nagyítás miatt egyre kevesebb krátert látsz egyszerre. De a többit úgyis el tudod képzelni, hiszen nagy, kerek, egyforma gödrökről van szó. Visszatérve a csillagokra, tükrös távcsövet azért vesz az ember, mert vannak kettős csillagok. Na, azok olyanok, hogy szabad szemmel egynek látod, aztán belenézel a távcsőbe, és kiderül, hogy hoppá, az ott nem is egy csillag, hanem kettő. Roppant hasznos tudás ez. Például, ha galaxisközi utazásra indulsz, érdemes odanézni előtte, nehogy titokban kettős csillagra vigyenek, te meg rossz helyre foglalj szálllást. Kettős csillagnál a téves foglalásra 50% esélyed van, de léteznek hármas csillagok is, ahol 67%-ra nő az esély, hogy megszívod, ha nem figyelsz eléggé. Tiszta kaszinó. Aztán vannak ál kettős csillagok is. Amelyek nagyon messze vannak egymástól, viszont majdnem ugyanabban az irányban, ezért egymás mellettinek tűnnek. A Göncöl szekér két csillaga ilyen. Ma már messzire másztak egymástól, a vak is látja, hogy az két csillag, de régen közel voltak, és Spártában az lett katona, aki megmondta, hogy a Göncöl szekér melyik csillaga kettős. A többi ment a levesbe. Nem is volt akkoriban ennyi szemüveges ember.
- És a bolygók? Azokat szereti a kisfiam igazán.
- Azokat inkább lencsés távcsővel érdemes nézni. Szerintem is jobbak a bolygók. Például a Jupiter tele van holdakkal, bár azok meg pontosan úgy néznek ki távcsővel, ahogyan a csillagok szabad szemmel. Viszont a Szaturnusz gyűrűje életre szóló élmény. Igaz, mostanában nem sok látszik belőle. Egészen befordult. Egy vékony csíkba depizte össze magát. De csak a Földről nézve tűnik így. Ti meg úgyis szerettek utazgatni.
- Akkor milyet vegyek?
- Mindkettő jó választás egy fiatal fiú számára. A távcső együtt nő fel a gyerekkel. Egész pontosan arról a jelenségről beszélek, hogy ugye a csillagász távcső mindig állványon áll. Ahogy a gyerek nő, ahogy egyre magasabb lesz, egyre feljebb emeli majd a szeméhez a távcső belenézős végét. A távcső másik vége emiatt értelemszerűen egyre lejjebb ereszkedik. Így a gyerek 12 éves korára már nem a csillagokat bámulja vele esténként, hanem a meztelen nőket a környező ablakokban.
- Hát erre tényleg kíváncsi voltam.
- Nekünk tükrös távcsövünk volt, úgyhogy akkoriban a meztelen nőket mindig fejjel lefelé láttam. Nem tudom, hogyan hatott ez a szexuális fejlődésemre. Hogy hatott-e egyáltalán. Talán ezért imádom a vámpír nőt. De ha te normális gyereket szeretnél, akkor mész biztosra, ha a fiadnak lencséset veszel. Az nem fordítja meg a képet. Amúgy a csillagokhoz, bolygókhoz és távoli galaxisokhoz hasonlóan a meztelen nők is jobban látszanak a képernyővédőn. Lehet, hogy inkább számítógépet kéne venned, már ha jót akarsz a gyereknek, és ha tényleg neki veszed, és nem magadnak.
- Na szia.

2011. február 2., szerda, 11:02

Kérdés, óhaj, sóhaj esetén írjatok bátran.

2011. január 31., hétfő, 07:07

Van az agyamnak egy racionális része, amelyik pontosan tudja, hogy a szegfűszeg az szegfűszeg, a csalán az csalán, a rózsa az rózsa, és a fahéj az fahéj.

Oké, az valóban érdekes, hogy szinte minden növény gyógynövény. Vagy mérgező. Vagy a kettő egyszerre. De az tuti, hogy valami hatása van. Gyógyfüvet szedni erdőn és mezőn nem nagy kaland. Az a valódi teljesítmény, ha sikerül olyan növényre bukkannod, ami levágva, megszárítva és lefőzve nem gyógyít semmit, és semmire nem hat.

Kicsit olyan ez, mint a színes, vicces, úszni alig tudó tengeri hal. Őket látva röhögnöm kell azon a szón, hogy evolúció. Nyilván azért maradt fenn egy halfaj, mert királykék színű, vörös foltok tarkítják, és fejjel lefelé úszik, óránként fél méteres sebességgel. A másik meg csak azért élte túl az elmúlt 100 millió évet, mert zebra csíkja van. Amúgy nem mérgező, nincs foga és elbújni sem szokott, de a csíkok jól megmentették a kipusztulástól.

Ezeket az élőlényeket látva sokkal hihetőbbnek tűnik számomra, hogy a Jóisten a tervezőasztalnál ülve úgy gondolta, hogy hozzátesz valamit a Teremtés / Büntetés / Flipperezés értelméhez azzal, hogy útközben még ennyi gyönyörű, izgalmas és meseszerű fajt is kipusztíthatunk.

A gyógyhatású növények gyakorisága a teljes flórában 99% körül lehet, és ez a tény a fentihez hasonló gondolatokat ébreszt bennem. Valaki egyszerűen jófej volt a növények megalkotásakor. Rendelkezésünkre bocsátott ennyi gyógyhatású gazt. Tényleg mindent megtett azért, hogy ezen a bolygón - miután a természet titkait kiismertük - a kelleténél jóval tovább szenvedhessünk.

Szóval a galagonya szívre jó, a csalán vesére, a kamilla gyulladásra, a fokhagyma meg mindenre, kivéve a lekváros kenyeret.

Idáig rendben vagyunk.

A kérdés az, hogy a gyógyhatásokat figyelembe véve, és ezeket a növényeket ilyen-olyan arányban keverve hogy jön ki az, hogy "Éjjeli Repülés"?

Hogyan lesz a májerősítőből és a nyugtató hatóanyagból "Tisztítótűz" vagy "Belső Fény"?

A bio-boltokban és tescoban egyaránt járatlan olvasó kedvéért elmondom: a fenti kifejezések nagyjából bárhol kapható teák nevei. Sorolom tovább: Férfi Erő, Női Erő, Fehér Energia, Agy Erő, Őrangyal, Boldogság Tea, Szépség Tea, Szerelem Tea, Lelki Harmónia, Éber Látás, Tiszta Gondolatok. És ez nem ám egy konkrét, elborult márka kínálata, hanem véletlenszerű válogatás a teapolcról bármelyik nagyobb boltban.

"Dual Light Mandala tea. A "Kettős fény" teakeverék segít abban, hogy gyönyörködni tudjunk az élet szépségében."

Az agyam racionális fele megnézi az összetevőket, és jót mosolyog. Vajon melyik növény rakja bele az egyik fényt? A levendula? És a másikat vajon a zsálya? Vagy inkább az úti lándzsafű? A verbéna meg a hullámhosszukat hangolja át a látható fényéből az asztrális tartományba? És a menta gondoskodik arról, hogy a Spirituális Lélektépő Szörny a chakratisztító teázgatás közben - tehát teljesen védtelen állapotodban - ne találjon rád?

Nehéz kérdések ezek.

Aztán van az agyamnak egy másik része, amelyik elgondolkodik azon, hogy mi lenne, ha mindegyik teakeverék a neve szerint működne. Mi történne, ha leülnék éjfélkor programozni, és gyanútlanul meginnék egy csésze Éjjeli Repülést? Vajon a város fölötti eget szelve idegeskednék-e azon, hogy holnapra hogyan leszek kész a munkával? Vagy a teába kevert bodzalevélnek köszönhetően az időből is kilépnék az utazás során?

És ha tényleg működnek ezek a dolgok, vajon miért nem dobunk piacra néhány izgalmasabb teát? Például Dual Vision. "A Kettős Látás tea nem csak a téged körülvevő világ rejtett arcát tárja fel előtted, hanem májkárosodás nélkül enyhíti a merevrészegség fájó hiányát a munkahelyeden".

Megoldhatatlan családi helyzetben milyen jól jönne a Hörgő Anyós tea. "Elég este felhajtani egy csészével, és hajnalban már csörög is a telefon. Jön a hívás a kórházból a nagyszerű hírrel".

Teljes letargia esetén pedig ott lenne a Gyilkos Feleség teakeverék. Szintén elalvás előtt fogyasztandó. Egyetlen egy csésze elég ebből is.

Persze, ezeknél sokkal népszerűbb és gyakrabban fogyaszható teákat is ki tudok találni. Például nem értem, miért nem dobták még piacra A Főnök Súlyos Síbalesetét. Tuti jobban fogyna, mint hülye Earl Gray. Vagy este olvasáshoz mennyivel jobban használható lenne a "Külső Fény".

Van azonban egy harmadik észrevételem mindezzel kapcsolatban. Megfigyeltem, hogy a kosarat és a pénztárcát tartó kezemet az agyamnak egy hamadik része irányítja.

Ez a rész szeret hinni, és szeret varázsteát inni.

A helyzet az, hogy a Belső Tűz teát kortyolgatva számos alkalommal próbáltam kapcsolatba lépni a bennem szunnyadó sárkánnyal. Bevallom, megesett, hogy úgy éreztem, a próbálkozás sikeres. Bevallom, nem csak hogy el szoktam olvasni a teásdoboz oldalán a spirituális útmutatót, hanem többnyire már nem íz, hanem az aktuális élethelyzetem és a szellemi állapotom szerint választok teát.

Sőt. Úgy érzem, el kell mondanom még valamit.

Tegnap elalvás előtt kipróbáltam az Éjjeli Repülést.

Tiszta szívemből - és enyhe fejfájással - ajánlom, hogy rum helyett mézzel idd.

És hogy a redőnyt még a legeslegelső korty előtt húzzad fel.

2011. január 29., szombat, 07:57

- Ez a kapunyitó is egyre kisebb távolságról működik. Elegem van.
- Elemet kell cserélni benne.
- Van, amit nem azért mondok el, hogy rögtön megoldd. Amúgy se elem kell bele.
- Dehogynem. Rádiós. Az márpedig elemmel megy.
- Ez nem. Ez ultrahanggal működik.
- Komolyan? Hogyan?
- Semmi különös. Havonta egyszer el kell vinni a templomtoronyba. Pár óra alatt feltöltik a denevérek. Csak hát januárban elmaradt a telihold. Ilyenkor kár is kimenni. Ezért ilyen gyenge most. Szeretnél javasolni még valamit?

2011. január 28., péntek, 04:12

- Olyan jó, hogy új számom van, és szinte senkinek nem adtam meg. A régin keresnek, és nem hallom, mert le van halkítva.
- És mi lenne, ha tennél rá hangot?
- Viccelsz? Két telefonnal se ment ez nekem, hogyan menne hárommal? Felkelek, és az egyiket felhangosítom. Már ez is rettentő módon megvisel. Ki nem állhatom a repetatív és értelmetlen cselekvést. Ilyen az evés, az ágyazás, a mosogatás, illetve a telefon hangjának ki-be kapcsolgatása. Számomra az élet kihívásokból álló tanulási folyamat. Legyőzendő akadályok pályája. Ha egy akadályt egyszer átugrottam, miért kell újra vizsgáznom? Megmutattam már, hogy igen, tudok enni. Világossá vált, hogy birtokában vagyok a mosogatás képességének, mi több, képes vagyok arra is, hogy lezuhanyozzam magam. A telefon fel- és lehalkítása nevű vizsgán is réges-rég átmentem. Teljesen felesleges a napi szintű ismétlés. Tanulja már meg a telefon, hogy mikor vagyok ébren, vagy kapja be.
- A te bioritmusoddal ezt nem várhatod el tőle. Tőle sem.
- Azért okostelefon. Nem igaz, hogy nem érzi, hogy mikor alszom. 2011 van. Tegyenek bele ilyen szenzort.
- Alvásérzékelőt?
- Aha. Mondjuk, úgyse mernék ráhagyatkozni. Jól rámcsörögne, amikor alszom. Sose lenne olyan precíz és megbízható, mint a vámpír denevér.
- Tehát bennem megbízol?
- Dél-Amerikában is él egy vérszívó denevérfaj. Éjjel dolgozik, mint a programozó. Főleg tehenek és lovak vérét issza, de ha ünnepnapokon bejut a házadba, szívesen iszik belőled is.
- És fejjel lefelé hogy tud vért inni?
- Megvárja, amíg elalszol. Ezért hitték sokáig, hogy legenda. Nem igazán lehet lefilmezni, mert pontosan tudja, hogy mikor alszol el. Hiába tetteted magad alvónak órákon át, hiába fekszel mozdulatlanul, nem megy rád, amíg ébren vagy. Nem tudom, hogy csinálja.
- Bztos nézi ultrahanggal a szívverésedet.
- Tuti. Legközelebb, ha valaki körlevélben 4D ultrahangot küld a gyerekről, annyit fogok válaszolni, hogy na, pont ilyennek látja benned a kölyköt a vérszívó denevér. És tuti megéhezik a látványól.
- Neked még küld valaki levelet?
- Megesik. Másfelől szomorú, hogy egy denevérnek több esze van, mint egy okostelefonnak. Hiába reklámozzák azzal, hogy a telefon már okosabb a szőke nőnél. Majd ha a vámpírdenevérnél is okosabb lesz, akkor szóljanak.

2011. január 25., kedd, 00:33

Rendben, csinálok chatet is. A naplóolvasó lista után.

Egyéb javítások miatt kell még várni rá.

Jó lesz.

2011. január 16., vasárnap, 23:47

- Végre egyszer ideértünk zárás előtt! Olyan szép ez a csizma!
- Jó, nézzük meg.
- Nem lehet bejönni! - kiáltott az eladó.
- Meg szeretnénk nézni az egyik csizmát.
- Nem lehet bejönni!
- Mi van?
- Nézd, van itt egy papír: "Műszaki okok miatt zárva".
- Milyen műszaki ok? Ez csizmabolt. Nincs áram? Felveszem elemmel.
- Nem lehet bejönni!
- Gyere, menjünk.
- Várjál már. Totál kész vagyok. Úgy hajítottak ki az ajtóból, mint egy csövest. Mindezt a Váci utcában. Szakadtnak nézek ki?
- Én sem tudom, milyen műszaki ok lehet az, ami miatt nem megy fel a lábadra egy csizma. Vagy ami miatt nem kérdezhető meg legalább az ára. Biztos nagyon jól megy a bolt. Látod, nincs válság.
- Látta ez, hogy mi van a lábamon? Tényleg szakadt rongynak nézett?
- Nem hiszem, hogy érdekelte. Nem kap jutalékot.
- Engem még soha nem dobtak ki így boltból. Le vagyok döbbenve.
- Nyugodj meg. Ez ilyen. Nekem nem köszöntek vissza a tapló eladók a Duna Plázában az Apple boltban. Kifelé menet meg jött a manager, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy ha kicsit előbb köszön valaki, lehet, hogy vásároltam volna.
- Nem tudok megnyugodni. Ez rettenetes volt. Nem mehettem be a csizmaboltba! Tudod, milyen érzés? Nem, te ezt nem tudod. Olyan, mintha egy hívőt kihajítanának a templomból.
- Igen, értem.
- Nem érted. Egy hívő voltam, akit kidobtak a templomból!
- De, értem. Templomból kidobott hívő vagy. Világos. Úgy tűnik, hogy Istent és a csizmát magadban kell megtalálnod.

2011. január 14., péntek, 23:25

Érdekes összefüggésre jöttem ma rá.

Úgy tűnik, hogy ha be van dugva a mosógép kivezető csöve a lefolyó nyílásba, a mosás végén észrevehetően alacsonyabb vízállás mérhető a fürdőszobában.

Szerintem figyelmes és hatékony vagyok, mert míg a legtöbb tudományos kutatómunka hosszú évekig elhúzódik, én már 7-8 kísérletből képes voltam levonni a tanúságot.

2011. január 3., hétfő, 01:35

Hamarosan lesz naplóolvasó lista.

A jó hír az, hogy az adatok indulás óta el vannak tárolva, tehát visszamenőleg is látható lesz.

És nemsokára indul az új tagok hírlevél.

2011. január 2., vasárnap, 19:16

- Juliék jönnek?
- A férje biztosan nem, mert még a böriben van.
- Mit csinál ott? Sültkrumplit? Whopper szendvicseket?
- Á, szerintem csak papírzacskót.
- És mikor engedik haza?
- Négy év múlva. De ha jól viselkedik, lehet, hogy előbb.
- Akkor éjfélre itt lesz?
- Éjfélre, igen. Három év múlva.
- Mi van? Melyik böri ez? A Váci utcai?
- Nem. Ez a böri a Markó utcában van.

2011. január 1., szombat, 19:17

Amikor a 33 centis acélkéssel a kezemben - az előbb mértem, tényleg pont jézusi hossz - este tizenegykor kommandóztam a függőfolyosón, épp nem az járt a fejemben, hogy milyen eredményes ez a szilveszter, hanem az, hogy mi lesz, ha tényleg van ott valaki.

Nagy szerencse, hogy előtte már kaptam varázslencsét, ami extra bátorságot adott.

Két emelettel lejjebb négyen álltak a folyosón, dohányoztak, mégis csak ketten hallottuk az üvegcsörömpölést. Le kellene cserélni a "II. emelet" táblát arra, hogy "süketek szintje".

Hála az Égnek, a betörő a szemközti házat választotta, így fizikai kontaktusra nem került sor. 12 rendőr érkezett, lássuk be, bibliai éjszaka volt. Nagy büszkén mondtam nekik, hogy "nem mer kijönni, négyszer próbálta, de félt tőlem és visszafordult". Ehhez képest kiderült, hogy bár tényleg négyszer akart kijönni, nem a lakásba "szorítottam be", hanem vissza a folyosóra - nem ismerem a szemközti házat belülről -, így a nagy elfogás elmaradt.

Kettőig tartott a helyszínelés, rendesen dolgoztak szilveszter éjjel, szavam nem lehet. Udvarias, kedves rendőrök jöttek, igaz, lépcsőzni, nem koccintani.

Valamennyi átragadt ránk abból az örömből, amit a lakás tulajdonosa érezhet, mert csak két ablakot kell kicserélnie, nem az összes berendezést.

Buék.

2010. december 31., péntek, 18:57

Ha Jézus tanítványai most regisztrálnának, pont 700-an lennénk.

De szívesen látunk másokat is.

2010. december 29., szerda, 06:16

- Hoztál nekem altatót?
- Apám hozott.
- Szegény, mennyit jár pszichiáterhez amiatt, hogy én össze-vissza alszom.
- A körzetihez jár.
- Az felírhat ilyen erős altatót?
- Persze. Apám visz neki egy üveg pálinkát. Sorba se kell állnia. Tessék, kiváltottam az ügyeleten.
- Köszönöm.
- Ezt nem hiszem el.
- Mi a baj?
- Tíz darabos. Mindig húszasat írat fel.
- Biztos vagy benne?
- Miért írna mást az orvos, mint eddig?
- Visszamegyek az ügyeletre.
- Este 11 óra múlt, hideg van, csúszik az út, szakad a hó. Nincs jobb dolgod?
- Felhívom, és megkérdezem, mi van a recepten.

***

- Na, mi van?
- Fél óra alatt ötször hívtam a gyógyszertárat. Nem veszik fel.
- Hagyd.
- 10 darab gyógyszerért soknak érzem az egy liter pálinkát.
- Az nem baj, csak apám aggódik, hogy mennyi altatót eszem. És máris küldhetem érte újra.
- Engem meg az idegesít, hogy 2010-ben nem működik a telefon.

***

- Mi volt?
- Ki volt akadva, mert hogy 90-en álltak a sorban, és hogy így nem lehet dolgozni, pláne nem felvenni a telefont, és örüljek, hogy ad gyógyszert egyáltalán.
- Velem is így viselkedett.
- Nem értem őt. A legbiztosabb módja annak, hogy az ember elkerülje, hogy éjjel gyógyszereket ad el, az, ha nem megy éjszakai gyógyszerésznek. Mégis, mit várt, mi fog történni ebben a szakmában? Nem jön senki? Vagy eladják magukat a gyógyszerek? Egyszer nyitni fogok egy pályaválasztási tanácsadót, ahol majd senkinek nem mondom meg, mivel foglalkozzon. Csak azt fogom közölni az érdeklődővel, hogy ha a téglával való fizikai kontaktus kesztyűn keresztül is allergiás tüneteket vált ki nála, akkor lehetőleg ne álljon kőművesnek. És ha betegesen retteg a távoli égitestek gyilkos sugaraitól, kerülje a csillagászatot. Ha pedig egyformán gyűlöli az embereket és az ételeket, gondolkozzon el, milyen pálya jöhetne szóba az éttermi felszolgáló helyett.
- Az a szerencse, hogy Magyarország rendkívül gazdag kőolajban, földgázban, és az ország testét hatalmas arany- és gyémántlelőhelyek szabdalják keresztbe és hosszába, így végülis senkinek nem kell dolgoznia.
- Egyedül azt nem értem, hogyan lehet valaki annyira szerencsétlen, hogy rosszkedvű legyen, miközben gyógyszertárban dolgozik. A női test és egyes parfümök után a gyógyszertáraknak van a világon a legjobb illatuk. A pácolt fa, az aszpirin és az a sok finom vitamin kompozíciója a levegőben mindig könnyeket csal a szemembe. Na és a rosszkedv? Jézusom. Hány ezer féle gyógyszer van egy patikában? Ha ABC rendben halad, és minden nap alatt másikat vesz be, évek alatt sem ér a végére. Aki ilyen munkahelyen sem képes a boldogságra, arról tényleg nem tudom, egyáltalán megérdemli-e.

2010. december 28., kedd, 04:12

Mától kezdve minden profil és naplóbejegyzés a megfelelő szöveggel kerül megosztásra facebookon.

("Fellövöm" és "Ajánlom" gomb.)

2010. december 25., szombat, 03:11

Ülünk négyen a halászlé fölött. Két évvel ezelőtt sikerült elérnem, hogy ne csak ponty legyen benne. Nagy az öröm.

A mi családunkban a halevés fegyelmezett esemény. Csendben, spotlámpák fényében harcolunk a hallal. Anyám bal kezével egy nagy szelet kenyérbe kapaszkodik. Úgy szorítja, mint anyósülésen, kanyarban, százhúsznál az ablak fölötti fogódzkodót. Jobbjával a tizedik szálkát teszi a tányérja szélére, és felsóhajt. Ő csak egy kevés lét szedett a fazék a tetejéről, és fél kanál ikrát. Még nem evett. A halat mi hárman esszük. Az eredmény - anyám vs. mi - 10:0. Mégse hiába filézte három órán keresztül.

A húgom hirtelen úgy dönt, hogy egy csapásra két legyet üt, egyszerre dícsér és magyarázkodik. Kérdezi a sógoromat:

- Tudod, mi anyám halászléjének íze, és az én halászlém íze között a fő különbség?

Anyám válaszol:

- Az, hogy én évek óta könyörgök nektek, hogy karácsonykor ne együnk több halat.
- Na, mi? - kérdezi a sógorom.
- Az, folytatja a húgom - hogy neki van passzírozója. Attól lesz ilyen finom. Mondom neked, hogy soha nem lesz ugyanaz turmixgéppel.
- Ugyan már.

Na, ettől kiborultam.

Csak és kizárólag édes ételeket tudok elképzelni a turmixgépben: banánturmix, eperturmix, málnaturmix. A turmixolt halászlé gondolata egészen megviselt. Rágondolni is rossz. Karácsony lévén nem haboztam viszonozni a kapott érzést.

- A helyedben azért adnék neki még egy esélyt - mondtam. - Próbáld ki azt, hogy mielőtt a turmixgépbe teszed a halat, a belsejét kiszeded. Biztos vagyok benne, hogy közelebb kerül majd egymáshoz a két ízvilág.

Szegény húgom éppen nyelt. A feje egész hirtelen elvörösödött. Láttam rajta, hogy röhög és fuldoklik.

- Tudod, az is eszembe jutott, mert hát én hallgatom, ki mennyire van lefáradva attól, hogy ő főzi karácsonykor az alaplét, hogy volt az a jó kis húsdarálónk a disznóvágáshoz, és azt csak ki kéne vinnetek a stégre. Le se veszed a halat a horogról, hanem szépen beleengeded a darálóba, tekersz rajta kettőt, és kész az alaplé. Nem is értem, mit kell ezen ennyit szenvedni.

A húgom fuldoklott, a sógorom közölte, hogy kinyír, ha bármi baja lesz, amit végülis megértek, mivel a húgom négy hónapos terhes. De láttam azt is, hogy a húgom nevet, és nagyon rég nevettünk együtt ilyen jót.

- És arra emlékszel, a Papának a sufniban a csirkék miatt mekkora tápdarálója volt? Abba mennyi kukorica fért. És hogy szórta magából a tápot. Mi lenne, ha abba tennétek a halakat? Csak a szája elé kell tartani a bográcsot, jó közel, hogy ne legyen minden csupa hal, aztán alágyújtasz, és jól lakik az egész rokonság. Lehet, hogy az se lesz majd pont ilyen, mint anyáé. Kísérletezni kell. Legalább a pikkelyeket szedjétek le a halról.

Jók ezek a karácsonyok, összeül a család, ismerkedünk, nosztalgiázunk. Ők elvitték az összes mákos gubát - az egyik kedvenc ételem -, rám maradt az összes halászlé. Állítólag le lehet fagyasztani.

Kettesben ültünk anyámmal, aki keresztény, és azt mondta, hogy neki tilos a horoszkóppal foglalkoznia, de én annyit emlegetem, hogy már elgondolkodott, mert róla senki nem hiszi el, hogy skorpió. Annyira elfojtja magában. Bár nem ismeri igazán.

- Az nem olyan jó jegy, ugye? - kérdezi.
- A legszörnyűbb jegy. Alattomos és bosszúálló. De én szeretlek, mert az anyám vagy.
- Hát én ezeket egész életemben elnyomtam magamban. Ezért is mentem hozzá apádhoz.
- Gátlástalan is.

Anyám tényleg egyetlen rossz szót se szólt ma, amikor leöntöttem az ágyát pezsgővel. Az arcán a pillanat töredékéig sem láttam haragot. A fia vagyok. Anyaként szeret.

Két éve nem csak a halászlét főzi máshogy a kedvemért, hanem lazacot is vesz karácsonyra. Csak nekem. (A húgom nem eszik tengeri halat, anyám retteg a haltól.)

A halászlevet és a tőlem kapott könyvet egy nagy papírzacskóba tette. Sikerült megvennem az egyetlen Szabó Magdát, ami már megvolt neki. Felajánlotta, hogy cseréljünk, a sajátját nekem adja. Szerintem összekevertük őket.

Ugyanabba a papírzacskóba, a könyv mellé tette a lazacot is. Egy műanyag dobozban. Oldalra fordítva.

Szóval szép karácsonyunk volt. Anyám ezentúl mindig eszembe fog jutni, ha beülök az autóba. És ez jó érzéssel tölt el. Elvégre nagyon szeretem az olaj és a sült lazac illatát, és különösen a fokhagymaszagot. És a hátsó ülést úgyse nagyon használom.

Nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel.

- Ne bánkódj, tényleg nem haragszom - mondtam. - Én meg a pezsgőt öntöttem ki az ágyadra. Most egálban vagyunk.
- Akkor jó - mondta az elfojtott skorpió. - Ettől megnyugodtam. Aludj jól. Szép álmokat.

2010. december 21., kedd, 06:55

Mostantól a blog szerzője e-mail értesítőt kap a kommentekről.

Szintén e-mail értesítő megy, ha valamelyik kedvenc naplódban új bejegyzés születik.

Mindkét szolgáltatás ki-be kapcsolható az előfizetés/beállítások menüpontban. (Később lehet, hogy az utóbbi funkció másik előfizetéshez kerül).

Látszik továbbá a bejegyzés kommentjeinek száma a lista nézetben.

Karácsonyig további fejlesztés várható, hogy szépek legyenek az ünnepek.

2010. december 17., péntek, 07:14

- Süssek neked gesztenyét? Szereted?
- Megeszem.
- De süssek neked?
- Ha szeretnél.
- Én nagyon szeretem.
- Gondoltam.
- És van benne sok magnézium. Ami jó hatással van az idegrendszeremre. Mondjuk úgy, hogy szükségem van rá.
- Óh, pompás ötlet ez a gesztenyesütés. Nagyon szeretném. Fogjunk máris hozzá.
- Először be kell áztatni.

...

- Te, nem akarod lassan kivenni a vízből a gesztenyét, és megsütni?
- Nem is tudtam, hogy ennyire szereted.
- Hiszen mondtam.
- Nem rég óta ázik.
- Ez igaz. Úgy két órája.
- Az előbb még nem is akartál enni.
- Elsősorban az áztatás miatt kérdeztem, hogy kisütöd-e. Persze, ráér. Még nem kezdett el kicsírázni.
- Mi van?
- Olvastam egyszer egy könyvben, hogy ha egy fa magja kicsírázik, és nem figyelsz rá, később már nem tudsz mit kezdeni vele. Benövi és elpusztítja az egész bolygót. Igaz, az egy nagyon kis bolygó volt. És valami majomkenyérfa. Ez meg végülis csak szelídgesztenye. Talán nem növi be az egész Földet. De azért nem örülnék neki, ha nem tudnék bemenni a konyhába a hatalmas gesztenyefáktól. Magnézium ide, magnézium oda, nem tenne jót az idegrendszeremnek.
- Leütlek.

2010. december 15., szerda, 18:50

Köszönöm szépen észrevételeket. Rengeteg segítséget kaptam, jól esik.

Szépen randizzatok.

2010. december 12., vasárnap, 19:23

Kérdés, óhaj, sóhaj esetén nekem írj.

Vagy küldj levelet.